Téli ünnepkör jeles napjai

 

Miklós nap

Mikulás – Szent Miklós napja – december 6.

Miklós püspök a IV. században Kisázsiában élt. Gazdag örökségét a szegények között osztotta szét, nagy barátja volt a gyermekeknek. Ezért jóságos ajándékozó alakja többféle szokásban fennmaradt. Az egész országban jellemző volt a Mikulásjárás szokás, melyben a püspök krampuszaival betért a kisgyermekes házakhoz, kérdezgette őket és ha jól feleltek ajándékot kaptak, ha nem virgáccsal fenyegette őket. A dunántúli paraszti hagyomány szerint Láncos Miklós és kísérete – beöltözött legények – a fonókban a lányokat vizsgáztatták, jutalmazták, büntették. Ezek a játékok azt szolgálták, hogy az ember lelke megtisztulva várja Jézus születését.

Óvodánkban hagyományosan december 6-án délelőtt érkezik a Mikulás – akit egy idősebb férfi személyesít meg. Minden csoport a saját termében, ünneplő ruhában várja Őt. Versikéket, mondókákat, dalokat énekelünk neki, és beszélgetünk vele. Ezután az előkészített csomagokkal egyenként megajándékozza őket. Végül énekkel búcsúzunk a Mikulástól. A nagycsoportosok felelevenítik Láncos Miklós alakját, beöltöznek, rigmusokat mondogatnak.

Luca nap

Luca-nap – december 13.

A nép tudatában az oltáron tisztelt Luca mellett egy rontó-bontó Luca is élt, aki az emberek rontására törekedett. Ezt ellensúlyozta a Fehér Lucázás rontás elhárító tevékenysége. Neve napján az új esztendő reménységeit tudakolták, a gondjait igyekeztek változatos módon hárítani. Sok hiedelem és varázscselekmény kapcsolódik hozzá. Luca napján „luca-búzát” ültetünk a gyermekekkel. Minden gyermek saját búzát ültet, melyet karácsonyig gondozgat, locsolgat. A szépen kihajtott búza közepébe gyertyát állítunk, kék szalaggal kötjük át, s a gyermekek ajándékként viszik haza. Karácsony este az ünnepi asztalra vagy a karácsonyfa alá téve meggyújtják a gyertyákat, mely az adventi remény beteljesülését jelképezi.

Óvodánkban Luca napján a kislányok fehér öltözetben, kis seprűvel, a fiúk köszöntővel járnak csoportról csoportra, és kiseprik a rosszaságot, betegséget.

Karácsony

A karácsonyi ünnepkör az advent első napjától vízkeresztig tart. A karácsony a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe, a 4. század óta december 25-én ünneplik Jézus születését. Ez a nap a téli napforduló, a pogány hitvilágban a Nap újjászületésének ünnepe. Sokféle népszokás fűződik e naphoz.

Óvodánkban a négy hetes advent ideje alatt készülünk a karácsonyra. A folyosókat, csoportszobákat karácsonyi díszbe öltöztetjük. A gyermekekkel közösen készítjük el az adventi koszorút és minden héten meggyújtjuk az adott számú gyertyát, miközben karácsonyi dalokat énekelgetünk. A csoport adventi naptárából minden nap az a gyermek kapja a finomságot ill. üzenetet, akinek a jele rajta van. Ajándékot is készítünk a gyermekekkel a család számára. Közösen sütjük, díszítjük a mézeskalácsot. A csoportszobába előző nap bekészítjük szépen letakarva a gyermekeknek szánt játékokat. Az ünnep napján mindenki szép ruhában érkezik. Halkan szól a karácsonyi zene, az asztalokat ünnepi terítővel terítjük le, mécsest gyújtunk. Elmondjuk a karácsonyi verseinket, énekeinket. A gyermekek ezen a napon viszik haza az elkészült ajándékokat.

Farsang

A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak. Nagy evés-ivások, lakodalmak, vidám maszkos felvonulások jellemezték régen a farsangot. Három utolsó napja a farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ezekben a napokban volt. A farsang jellegzetes étele a fánk, melynek mágikus varázserőt tulajdonítottak. Farsang idején a táncmulatságok a párválasztást segítették, s aki pár nélkül maradt, azzal csúfolkodtak. A legények maszkos alakoskodásokkal járták a fonókat, ijesztgették a lányokat. Legjelentősebb a mohácsi busójárás, mely nemzeti örökségünk része.

Ezek a hagyományok gyermekközeli módon jelennek meg óvodánkban: állat alakoskodások, álarcos felvonulások, télűző varázsigék, tréfás csúfolódók formájában. Táncmulatságainkat vidám csujjogatók, seprűtánc, tréfás népi játékok kísérik – a korcsoportoknak megfelelően válogatva.

Télűzés

A bevonuló tavasz ünnepe (mozgó ünnep). Húshagyókedd a farsang utolsó napja, a téltemetés a farsangtemetés időpontja. Régen szó szerint eltemették a telet, mert koporsót készítettek, amit húshagyókedden el is égettek. Ahol nem készítettek koporsót ott szalmazsákot, szalmabábut égettek. Óvodánkban a télűzést húshagyókedd délelőttjén tartjuk. A farsangot zárjuk vele. Mi szalmabábot készítünk, „Farsang Jancsit”. Csoportonként ráolvasunk minden rosszat, amit szeretnénk, ha magával vinne. Ezután az udvaron zajkeltő eszközök, ritmushangszerek, télűzős tavaszváró mondókák, énekek kíséretében meggyújtjuk és elégetjük. Erre az eseményre szülőket is szeretettel várunk.